Ma szembe találtam magam egy új szolgáltatással-termékkel a Facebook-on. Egy olyan témában, amiben én természetesen mozgom. Autodidakta módon tanultam meg, egy adag – nem túl sok – utánaolvasással, podcast hallgatással, pár YouTube videóval.
Egy olyan tudásanyagról van szó, ami finoman szólva sem hoz azonnali megtérülést, nem kell hozzá különleges képesség, különleges szoftver, semmi.
Ennek az új terméknek pedig olyan ára volt, amire felszaladt a szemöldököm. És egy másodperccel később már azon járt az agyam, hogy én egy olcsó céda vagyok minden olyan piacon, amiben most aktívan dolgozom. Ezek egyike pedig árazásos online tréningem.
Érted, árazás tréninget árulok, áron alul, olcsón.
Igen, ez járt a fejemben, hogy ha ez a cucc ennyibe kerül, akkor az én árazásos anyagomat a mostani ár kb. háromszorosáért kéne árulni. Egyébként ér is annyit.
De akkor miért adom tényleg ilyen olcsón? Normális vagyok én?
Én papolok arról, hogy “árazd jól magad!“, közben meg alulárazom az árazós anyagomat? Te is érzed itt az apró kis ellentmondást, ugye?
Néhány perccel később kitisztult a fejem. Lenyugodtam a hirtelen értetlenkedésből, hogy egy számomra evidens és nem túl bonyolult tudásanyag hogyan kerülhet ennyibe – és akkor az én cuccomat többszörös áron kéne eladnom.
Miután “visszatértem”, megkérdeztem magamtól, hogy oké, és akkor most mi van?
Ha ő ennyiért árulja a saját cuccát, akkor hajrá. Nekem nem ér ennyit, sőt. De nem is az ő cuccával és annak az árával kell foglalkoznom, hanem a sajátoméval. Ez a lényeg.
Na meg az a lényeg, hogy hiszek a saját anyagom értékében. Adhatnám háromszor ennyiért, de abban is hiszek, így, ezen az áron több kezdő vállalkozónak tudok segíteni vele – nekem márpedig ez a fő célom vele. Az, hogy más ne szívjon annyit – akár éveket – a saját árazása rendbe tételével, mint én.
Mert az, hogy tudod, hogy hogyan és mi alapján árazd be a szolgáltatásodat, ugyanolyan alap kell hogy legyen egy szabadúszónál, mint az, hogy be tud állítani saját magának egy Facebook kampányt, vagy hogy megtanul kezelni egy egyszerű hírlevélküldő rendszert. Mert ezek is nehéznek és félelmetesnek tűnnek elsőre, pedig csak meg kell ismerni és meg kell tanulni használni ezeket, legalább egy alapvető szinten.
Az árazás ugyanilyen. Elsőre valami misztikus dolognak tűnik, amikor gigantikus képletekkel, könyvelési bigyókkal kell bűvészkedni, miközben baromira nem.
Szóval így pár óra elteltével is azt gondolom, hogy igen, olcsón adom magam – még mindig. A webes kivitelezési áraim épp csak közelítik a piaci átlagot – egyébként épp ma készítettem egy új kalkulációs táblázatot magamnak, és adtam ki az alapján egy új árajánlatot, már magasabb árral számolva.
Az Árazd jól magad! árazás tréningem ára pedig pont ott van, ahol most lennie kell. Biztosan lehetne drágább is, de valaki szerint biztosan lehetne olcsóbb is. A jelenlegi árral én most önazonos vagyok.
Mert néha nem a profitmaximalizálás számít, hanem az, hogy minél több embernek segíts. Jelenleg én ezt így tudom biztosítani, és elégedett is vagyok vele.
Két fő gondolat született meg ma bennem ezzel kapcsolatban:
1, Foglalkozz a saját dolgoddal. Nézheted, hogy másnál mi-mennyibe kerül, de ne ez határozza meg a saját áraidat. Mert nem tudhatod, hogy ő mi alapján, hogyan kalkulálta ki azt az árat, és az neki jó-e vagy sem egyáltalán.
2, Kérdezd meg magadtól, hogy hiszel-e a termékedben, szolgáltatásodban. Ezután kérdezd meg magadtól, hogy hiszel-e az áradban. Elég magas-e ahhoz, hogy legalább valamennyire tükrözze az értékét, azt a tudást, amit beletettél. Majd kérdezd meg magadtól azt is, hogy boldog és elégedett vagy-e azzal az árral. Ha ezekre igennel válaszolsz, akkor ne piszkáld a saját áraidat pusztán azért, mert másnál másmilyen árat látsz.